10. Fejezet ~Hétvégi kirándulás~ (1/2) (2/2)

10. Fejezet

~Hétvégi kirándulás~

  - Srácok valaki nem látta a kék táskámat?- járkálok egyik szobából a másikba az említett tárgyat keresve.

  - Köszönöm, hogy ennyire segítőkészek vagytok!- jegyzem meg szarkasztikusan egy szemforgatás kíséretében, ugyanis senki nem méltatott válaszolni.

Nagy nehezen megtalálom a táskát a konyhaszekrény tetején. Tőlem ne kérdezze senki, hogy került oda. Nagy küzdelmek árán leszedem, erre mit találok benne? Hát két üveg nuttálát, és két zacskó gumicukrot. Nem veszem ki belőle, hanem avval együtt megyek vissza a szobámba, hogy bele tudjam pakolni a hétvégére szükséges dolgokat. Holnap reggel indulunk a kirándulásunkra, amit Calum intézett nekünk múlthéten. Mondanom se kell most az egész ház a feje tetején áll és mindenki mindenkivel kiabálva kommunikál, hogy hol van ez, hol van az és hogy szerintünk mit kell vinni. Nagy nehezen mindenki sikeresen belefér egy táskába és azokat be is pakoljuk a kocsiba, nehogy elmaradjanak. Következő állomásunk az alaksor. Összeszedünk három akusztikus gitárt, egy cajont és pár gitártartozékot- amiről gőzöm nincs mire jó-, majd ezeket is betesszük a kocsiba.

  - Oké, most már csak kaját kell pakolnunk.- terel mindenkit a konyhába Ash.

Miután ezt is elintéztük megyünk is aludni.

Reggel Ashton ébreszt, hogy segítsek felkelteni a fiúkat. Félálomban megyek át Luke-hoz, hogy felverjem az álmából.

  - Lucas ébredj.- rázom meg finoman a vállát.

Hirtelen kezem után kap és behúz maga mellé, fejét a nyakam hajlatába fúrja, haja csiklandozza a bőrömet.

  - Szóval Lucas? Ezt megjegyzem ám!- hangjában a reggeli rekedtsége mellett egy kis játékosság is van.

  - Engedj el és kelj fel, mert ennek nem lesz jó vége.- mondom ki, amit az eszem diktál, de szívem szerint így maradnék még egy ideig.

Tengerkék szemeit rám emeli és úgy néz rám, mint mikor egy gyerektől akarod elvenni a cukorkát. Nem tudok ellenállni neki, így megcsókolom.

  - Most már mehetsz!- mosolya olyan, mint egy jó lakott óvodásé és elenged.

  - Na kösz!- ülök fel.- Kapkod magad!- hagyom magára.

Visszatérek a szobámba magamra kapok egy egyszerű fekete nadrágod, egy fehér sima pólót rá pedig egy cipzáras kapucnis pulcsit. Kezemre felkötöm a bandanát és elindulok megnézni ki hogyan áll. Már mindenki a konyhában issza a kávéját és reggeliznek- Mike kivételével, Ő nem eszik reggel-. Hemmo kezembe adja a bögrémet és bocsánatkérő tekintet küld felém, cserébe pedig egy szemforgatást kap. Nem haragszom rá és nem is sértődtem meg, de ha annyira nem ismer, hogy ezt tudja akkor csak higgye ezt. Amint végzünk és indulnánk Calum eltűnik és egy pokrócheggyel tér vissza. Berakjuk a többi cucc mellé. Luke kiharcolja, hogy vezethessen. Cal bediktálja a GPS koordinátákat és indulunk is. Hátul tök jól elszórakozunk Mikey-ékkal, míg a drága bátyám Lucas idegeire megy a dirigálásával, ami teljesen felesleges. Michael gyenge pillanatában elkezdi rágcsálni a hajam.

  - Fúj, Michael ne edd meg a hajam! Fúj, fúj ez tiszta nyál! Valaki szóljon rá!- csapkodom a mellettem ülőt, aki nem hajlandó abba hagyni végül Calum segít rajtam.

  - Esküszöm, hogy ti nem vagytok normálisak, mire vállalkoztam én?- Ash gyengéden a kesztyűtartóba veri a fejét, a többiek csak nevetnek, míg én undorral piszkálgatom a nyálas tincset.

Ezen esemény után, szerencsére már nem kell olyan sok időt mellette töltenem. Megérkezésünket követően, nem törődünk a kipakolással, inkább előbb felfedezzük a házikót. Belépve egy hatalmas tér fogad minket, ami a nappalinak felel meg. Jobb oldalon egy kandalló van, mellé bekészítve egy kisebb farakás. Szemben vele egy barna kanapé van alatta szőnyeggel- amely majdnem elér a tűzrakó helyig- rajta pedig egy kisebb dohányzóasztal pihen. A falat körbe fényképek, festmények díszítik. A helyiség baloldalán egy boltív alatt egy kisebb, éppen csak a szükséges dolgokat tartalmazó konyha terül a szemünk elé, innét vezet felfelé a falépcső. Az emeleten egy mosdó és három szoba van. El is felejtettem említeni a lentről szemünk elé táruló erdei kisösvény látványát, amit egy tolóajtó közvetít. Egyszerű, de mégis csodás helyet sikerült szereznie a Hood családnak. Bármennyibe is fájt nekik, megérte. Körbejárást követően behordjuk a csomagjainkat.

  - Na szóval van három szoba, mi vagyunk öten.- sejtelemesen rám néz Calum, én pedig egy „ha kimered mondani megöllek” tekintettel nézek vissza rá.- Ash te Mikey-al leszel egy szobában, hercegnő tiéd egy másik háló, Luke te pedig velem leszel. Kérdés, panasz, óhaj sóhaj? Nincs? Remek!- csapja össze kezeit és bemegy az egyik ajtón válaszunkat meg sem várva.

Mi is követjük a példáját és elfoglaljuk a kijelölt szobákat. A hálót is az egyszerűség jellemzi, egy ágy éjjeliszekrénnyel, egy kis szekrény és egy asztal székkel van mindössze benne és egy kicsi ablak. Az ágyra teszem a táskámat és előhalászom a benne rejlő finomságokat.

  - Srácok lent vagyok és kipróbálom a kanapét, gyertek majd le!

A kezemben lévő dolgokat a kis dohányzó asztalra teszem és elnyúlok a kanapén. Nem sokáig élvezhetem a magába húzó puhaságát, ugyanis valaki rám ugrik. A levegőm bent reked a tüdőmben.

  - Kicsi a rakás!- kiáltja el magát a rajtam lévő súly.

  - Baszódj meg, oké?!- nyögöm ki, de ebben a szent pillanatban Mikey máris ugrik ránk.

Öt persze követi Calum és végül Ash ugrik a tetejére. Én nyöszörgök Luke alatt, azért egyik sem valami könnyű.

  - Ki van alul?- kérdi a bátyám.

  - Szerinted?- nyöszörgöm.- Hemmo vedd már ki a csontos könyöködet az oldalbordámból, ez rohadtul nem kényelmes srácok!

  - Oké, szerintem már eléggé lapos a mi kis hercegnőnk!- kell fel Mikey, a két srác pedig a földre kerül.

  - Luke te is szállj le róla!- szólal meg Ashton.

Olyan ünneprontó tud lenni, pedig Luke ragyogó szeme- és közelsége-, már majdnem elfeledtette velem, hogy mi most rohadtul olyan helyzetben vagyunk, amiben a fiúk előtt nem szabadna. Alig halhatóan sóhajt egyet, megforgatja szemeit és eltünteti rólam a súlyát.

  - Srácok, az asztalon van nasi, a táskámban találtam. Mikey nem tudod, hogyan kerülhetett bele?

Michael-ről köztudott, hogy imádja eldugdosni a rágcsálnivalóját és zugevő.

  - Öhm, fogalmam nincs.- vakarja meg a tarkóját és a lehető legártatlanabbul próbál rám nézni. - Mi a terv mára?- próbálja terelni a témát.

  - Amihez kedvünk van, de a fő hogy együtt legyünk. Gondoltam arra, hogy estefelé kimehetnénk sütögetni. Mit szóltok hozzá?- kérdi Calum.

Mindenki helyeslően kezd bólogatni és egymás után dobáljuk be a programötleteinket. A srácok elkezdik megcsinálni az ebédet, engem most mentesítenek ez alól. Konkrétan kizavartak a konyhából és kikötötték, hogy három méteres körzetben kerüljem el, mert ők most meglepetést fognak főzni. Ez kicsit aggaszt, remélem nem kell majd a tűzoltóságot hívni. Mivel nem tudok mit kezdeni magammal, ezért arra a döntésre jutok, hogy körülnézek kint. Az igazat megvallva sohasem szerettem az erdőket, főleg nem egyedül. Szépnek tartom, de van benne valami ami számomra rémületet okoz. Ezt az érzést leküzdve indulok meg az ösvényen. Meglepetésemre az út mentén elszórva padok vannak és rendezettek, ha nem lenne megrepedezve rajta a festék, azt hinném hogy nem rég lettek idetelepítve. Az egyikre leülök és persze a gondolatok azonnal megtámadnak.

Annyira furcsa ez az egész, amit Luke- al művelünk. Élvezem az egészet, izgalmas, mert bármikor lebukhatunk és az a szeretet, amit kapok egyszerűen fantasztikus. De a kisördögöm sohasem alszik, így ebben a helyzetben sem. Mardos a bűntudat, hogy hazudunk a srácoknak és Luke szüleinek, viszont azt sem tartom jó ötletnek, hogy elmondjuk, nem érzem elég biztosan a dolgot. Nem tudom, hogy megvan-e köztünk az a dolog, ami fontos és mozgató eleme egy párkapcsolatnak. A választ egy kavicstól várom, amit ide-oda rugdosok, végül megunja a társaságom és jó messzire gurul. Nem hibáztatom érte. Gondolom vissza kéne már mennem, de kizárt hogy a fiúk végeztek volna bármivel is, főleg ha mindenki segít.

Megjelenik előttem a kép, hogy Luke és Mikey minden létező alapanyagot meg kostól, Ash fegyelmezi őket, hogy ne nyaljanak bele mindenbe, Calum pedig egyes konyhai eszközök működésére és nevére próbál rájönni. A fejemben lévő eseményeken muszáj elmosolyodnom.

  - Ha nem ismernélek, azt hinném bolond vagy, hogy egy fára mosolyogsz.- a hang hallatán összerezzenek.

  - Aranyos vagy.- jegyzem meg gúnyosan.- Nem főznöd kéne?

  - Már kész, Calum elzavart, hogy keresselek meg.

  - Magadtól nem is jöttél volna?- nézek rá kérdően és kezdem magam felhúzni a semmin.

  - Oké, mi bajod van velem? Igen, a reggeli dolog furcsán vette ki magát, de nem úgy értettem, sajnálom ha megbántottalak vele.

  - Nincs veled semmi bajom az égvilágon és a reggel sem érdekel nem sértődtem meg vagy ilyesmi, de jól esik, hogy azért bocsánatot kérsz.- mosolyodom el.- Ne haragudj, fogalmam nincs miért viselkedtem így. Na, mennyünk vissza. Mit csináltatok?

Nem tudja elmondani, szóval vagy kinézet alapján vagy pedig ízre kell majd felismernem. Már épp indulnék, de visszahúz a csuklómnál fogva. Kérdően nézek rá, mire csak megforgatja szemeit, kezeit pedig derekamra fonja. Szívem még őrültebb ütemben kezd verni, ahogyan egyre közelebb kerül hozzám. Két tétlen karomat nyaka köré helyezem egy hülyemosoly kíséretében. Szemei ragyognak, imádom mikor így néz rám, ilyenkor igazán különlegesnek érzem magam. Egy lágy csókot nyom ajkaimra, amit viszonzok, majd mintha misem történt volna visszasétálunk.

Örömmel látom az ösvény végéről, hogy nincs kint a tűzoltóság és a ház is úgy áll, ahogyan otthagytam. Mikey azonnal a konyhába vonszol és közben azt ecseteli, hogy ő mi mindenben segített. Annyira aranyosak mindannyian, nagyon kitettek magukért. Az étel nagyon finom, bár fogalmam nincs mit eszek. Amint végzünk megszokásból indulnék is mosogatni, de Ashton elvesz mindent a kezemből. Úgy érzem gyakrabban jöhetnénk ide.

*

Calum előteremti a nyársakat, majd a többi cucc mellé teszi. Nem viszünk magunkkal sok mindent, egy kevés kaját, három nyársat, egy gitárt. Cal megy előre és lelkesen magyaráz- javarészt magának, mert nem igen figyelünk szegénykére-. Mögötte Michael és Luke hülyéskednek. Lökdösődnek, kötekednek. Mikey a bokorban végzik, párperc múlva Lucas is követi a példáját. Mi pedig a bátyámmal nyugodtan sétálgatunk sereghajtóként. Megunom nézni, hogy kihagy a két fiú a buliból, így fogom magam és Luke hátára ugrok- előtte szólok neki, hogy biztosan épségben maradjunk-, majd összekócolom szőke fejét.

  - Ugye tudod, hogy ez most vért kíván?- próbál rám nézni.

  - Tudom, de Mikey megvéd! Ugye?- leküszködöm magam róla és az említett fiú másik oldalára szaladok.

  - Hát persze.- mosolyodik el és sandán Luke-ra néz.

Megfog és a vállára kap, Luke pedig összekócol. Tiltakozásként próbálok kapálózni, kevés sikerrel, majd inkább beletörődők sorsomba és a jó oldalát nézem, nem kell sétálnom. Nagy elbambulásom közepette én is egy bokorba kötök ki. A két bajkeverő előre rohan, tudván ha a közelembe maradnának a szememmel ölném meg őket. Ash kisegít, megköszönöm majd üldözőbe veszem őket, de Calum rám szól, hogy ne tegyem, mert csak eddig jövünk. Valahogyan nem vettem észre a nagy tűzrakó helyet, ami erre utal. A tűz meggyújtásával igen sokat bíbelődünk, de csak sikerül életre keltenünk a lángokat.

  - Cicám, kapd el!- dobok Luke felé egy már megsült pillecukrot és sikeresen elkapja a szájával.

Önelégült arckifejezése mindent megér.

Míg oda kint vagyunk, nem igen teszünk semmit. Beszélgetünk, hülyéskedünk, piszkáljuk egymást, néha- néha egy dal elhangzik. Élvezzük, hogy azokban a percekben nem kell törődnünk semmivel sem, csak úgy vagyunk.

*

Az éjszaka kellős közepén, rám tör a szomjúság, próbálok nem foglakozni vele, de nem jön össze, így felkelek és lemegyek, hogy igyak. Visszafelé jövet Mike-ot pillantom meg kint ülve, gondolkodás nélkül kimegyek hozzá.

  - Te sem tudsz aludni?- ülök le mellé és végig simítom karját.

  - Nem igazán.- sóhajt egyet, és megtörli szemeit.

  - Mond csak Mikey jól vagy?

Nem válaszol kérdésemre csak átölelt.

  - Nincs semmi komoly csak már jó ideje nem aludtam pihentetően. Téged mi vert ki az ágyból aranyom?- becézése hallatán elnevetem magam.

  - Szomjas voltam. De ha már így alakult nem akarunk valamit csinálni?- próbálom jobb kedvre deríteni, ha már szegénykém nem tud aludni.

  - Mit szólsz, megpróbáljunk egy dalt írni?

  - Nem tudok dalt írni!

  - Írni viszont tudsz elvileg, majdnem ugyan az. Megnyugtassalak még én sem írtam, csak segítettem, ebben valahogy a srácok jobbak.

  - Nem bánom legyen.

Örömében felpattan és beszalad egy tollért és papírért, majd a kezembe nyomja. Elkezdünk gondolkozni, mi is legyen a téma. Valami aktuálisat akartunk így két dolgot raktunk össze, az álmatlanságot és a hazugságot. Borzadály amit összehozunk, semmi értelme nyolcvan százaléka obszcén szó vagy kifejezés. Viszont jól szórakozunk, sokat nevetünk. Imádok Michael-el lenni. Tiszta bolond, szeretem ahogyan kifejezi magát káromkodással, és sok apró és hülye dolgon tud elgondolkozni és a világnézetét is pártolom.

  - Mike, nagyon pipa lennél, ha jó sokáig nem árulnék el neked valamit, ami fontos és befolyásoló dolog is lehet?

  - Rövid ideig, de megérteném úgyis. Ez most honnét jött?

  - Nem tudom, csak úgy jött.