2. Fejezet ~ Múlt emlékére~ (1/2)

2.Fejezet

~ Múlt emlékére ~

Én Ashton-on fekszem és ölelem, Calum keresztben fekszik Luke és Mikey között, evvel egy „N” betűt alkotva. Öt telefon kezd öt különböző módon csörögni, jelezvén ideje felkelnünk. Kórusban, nyögéssel fejezzük ki nem tetszésünket. Valaki egyáltalán tudja, hol vannak a telefonok? Valószínűleg igen, mert a három fiú közül valamelyik megtalálja őket és kinyomja.

  - Kelljetek!- lökdös meg mindenkit Mikey.

Nagy nehezen feltápászkodunk, kitámolygunk a konyhába, csinálunk kávét és reggeli gyanánt elfogyasztjuk a tegnapról megmaradt kis ételt. Michael összeszedi a kevés cuccát és indulunk is. Most, hogy van velünk valaki, aki ismeri a környéket gyorsan oda találunk a vonatállomásra. Én külön ülök, mert nem férünk el. Bedugom a fülhallgatóm és találomra elindítok egy számot. Fejemet az ablaknak döntöm, becsukom a szemem és gondolkozóba esek. Ebből a tevékenységből az zökkent ki, hogy valaki a combomra csap. Megijedek.

  - Te normális vagy? A szívbajt hoztad rám!- az ijedségtől alig kapok levegőt.

Ettől függetlenül mérgesen cseng a hangom és a tekintem is ezt sugallja.

  - Jól vagy?- kérdez rá, mert tudja nem így reagálok rá normális helyzetben.

  - Igen, hogy ne.- válaszolok érzelmem mentesen.

Utálok gondolkodni, mindig ez a vége: elvesztem önmagam.

  - Do, kérlek ne hazudj nekem! Mi a baj?- hangjában a kedvesség és a kezdetleges harag keveredik.

  - Nyugi Luke, semmi bajom nincs.- erőltetek egy műmosolyt.- Hogy- hogy ide jöttél?- terelem a témát.

  - Hát jó, akkor ne mond el! Egyedül voltál, gondoltam jól jönne a társaság.

  - Köszi! Lehet, rám férne.- el kell valamivel terelnem a figyelmemet.

Annyira megnyugtató a jelenléte. Hülyefejeket vág, evvel teljesen elfelejteti velem a gondjaimat. Tudja, hogyan tud megnyugtatni. Miután érzékelte, hogy ez már őszinte nevetés abba hagyja és beszélgetni kezdünk. Visszafelé, mintha gyorsabb lenne az út. Mire leszállunk egészen jó kedvem van. Ráugrok Ash hátára, Ő meg elkezd velem futni. Nem megyünk annyira előre, letesz és bevárjuk a többieket. Nyugisan sétálunk. Útközben kitalálják, hogy próbálni akarnak. Igen, zenélnek és méghozzá milyen jól. Ügyesek a drágáim. Mike lepakol, aztán az alaksorba megyünk. Fiúk beállítják a dolgokat én meg elfekszem a „közönség kanapén”. Elő veszem a telefonom és céltalanul nyomkodni kezdem. Twitteren kötök ki. Ránézek Ash profiljára, erre evvel találom szembe magam: „ @DoIrwin @Luke5SOS (mert hát ez az egyáltalán nem híres bandájuk neve, amiről csak a srácok szülei és Én tudok) Cukikáim ;)” és a vonaton készült kép van csatolva hozzá. Felkapok egy párnát, oda szólok neki és hozzá vágom. Megkérdi, hogy ezt miért kapja, én csak felé fordítom a telefont, mire gonoszul elmosolyodik. Hmmm, ha harc hát legyen harc! Elkezdek böngészni a képeim között. Bumm! Meg is van. Visszamászok twittere. „@Ashton5SOS Egészségedre Drága ;) #haharchátlegyenharc” csatolok hozzá egy igen előnyös képet, amin épp tüsszenteni készül. Önelégült mosollyal ülök tovább és várom, hogy elkezdjék. Ash a dobos, Calum a basszusgitáros, Lucas és Mikey pedig gitároznak.

  - Légyszi, a(z) I Miss You-t!- nézek rájuk nagyon szépen.

  - Nem, majd talán később!- utasítják vissza kérésem.

Kicsit még szerencsétlenkednek, majd neki kezdenek. Annyira imádom a hangjukat, elképesztőek! Pár számot eljátszanak, aztán pihenésként párat elbohóckodnak. Haldoklom rajtuk, azok a fejek felülmúlhatatlanok. Zárásként mégiscsak eljátsszák nekem az I Miss You-t. Valahogy most nem tudom visszatartani magam. Fejemet a pólómba rejtem, hogy ne lássák a könnyeimet. Most nagyon át tudták adni az érzések. Ajh, nem szeretek sírni.

  - Ennyire rossz volt?- kérdezi meg Luke, miután befejezték.

Nemlegesen megingatom a fejem, amiből nem sok látszik. Lenyugszom, felkelek és oda megyek hozzájuk egy csoportos ölelésre.

  - Nagyon jó volt, túl jó!- mosolygok rájuk.

Segítek szétszedni a hangosítást és elpakolni. Lent maradunk darcozni. Szeretem ezt a játékot. Csapatokban játszunk, Mikey és Calum van velem. Picit ember előnyben vagyunk. Hát ez a végeredményben nem látszik meg. Mentségemre szóljon Ash és Luke piszkáltak, képtelen voltam a koncentrációra, mindig elröhögtem.

  - Éhes vagyok! Van itthon valami?- kezd el nyafogni Michael.

  - Nincs.- válaszolok kérdésére.

  - Akkor mennyünk el a pizzázóba! Vagy valaki szeretne főzni?

  - Miből? Be kéne vásárolni!- világosítom fel.

  - Akkor mennyünk!

  - Mennyetek, nekem mosnom kéne, Luke-on már három napja az a póló van, meg amúgy is tiszta katasztrófa ami nálatok és nálam van.

Igen, ragadt rám valami a fiúkról, óriási kupit tudok hagyni, néha rosszabb a szobám, mint a fiúké. Egyáltalán nem valami lányos szoba.

  - Hát oké! Akkor elmegyünk pizzáért és bevásárlunk. Írsz listát hercegnőm?- öleli át a vállam hátulról Calum.

  - Mi van, visszaállunk erre a hercegnős dologra? Amúgy persze.

Keresek papírt meg tollat, bemegyek a konyhába kinyitom a hűtőt és helyzet felmérést végzek. Ami nincs, azt írom a lapra. Tej, tojás, vaj, zöldségek, kakaó. Hirtelen más lényegeset nem látok, ami kéne. Átnézem a szekrényeket. Nuttella, müzlik, Vegemite. Komolyan, melyik ész tette vissza az üres dobozokat? Mindegy is, megszokhattuk már, biztosan nagyon reggel volt.

  - Tessék a lista. Ezen csak a létszükséges dolgok vannak, vegyetek valami húst vagy mirelitet vagy valamit. Amúgy a szennyeseitek merre vannak?- listát Calum kezébe nyomom.

  - Sarokban.- válaszolják egyszerre.

  - Oké. Na mennyetek, mert soha nem értek vissza.

Bemegyek a mosókonyhába, elhozom a szennyes tartót, szobámba kezdem, aztán folytatom Luke-éban. Kösz, de komolyan! Mind a négy sarok tele van dobálva. Kaotikus a helyzet. Megfogom az összes ruháját, ami szanaszét van és belegyűrőm a kosárba, mindjárt tisztább! Hát a többieké se valami pink felhős helyiség, de talán kicsit rendezettebb. Ash szobájában szedegetem a ruhákat és olyat találok, amit nem kéne. Reggeli bajom összegyűrve egy papírgalacsinként gurul a lábamhoz, mikor egyik agyon szaggatott pólóját emelem meg. Jól vagyok, MÉG! Felveszem azt is és a mosókonyhába megyek. Betömködöm az irdatlanmennyiségű fekete cuccot, a galacsinnal pedig a fürdőbe megyek, de kitérőt teszek a gyufáért. Mosdókagyló szélére teszem a gyufás skatulyát. Széthajtom a képet és a „szüleim” néznek rám vissza. Boldogan ölelik egymást, Ashton áll előttük. Elfog a sírás. NEM, ez még annál is rosszabb, mint amire számítottam. Hogy miért is fáj ez oly’ nagyon? Mert ekkora én is meg voltam. Mikor ezt a képet csinálták szokás szerint lepasszoltak Luke-ékhoz. Engem nem szerettek, Én csak véletlen gyerek vagyok. Szar érzés! Családból egyedül Ash szeretet, ezért is lett ő a gyámom. Ahogyan betöltötte a tizennyolcat és megkapta ezt a házat elintéztük a szükséges dolgokat. Mondanám, hogy könnyen ment, de hazudnék. Otthon ebből hatalmas balhé kerekedett. Szülők úgy vélték, telebeszéltem a fejét és evvel elrontanám az egész életét. Ash határozottan állította, hogy ebből semmi sem igaz. Én szólni akartam apámnak, hogy ne veszekedjenek, akkor inkább maradok, de csak a „kérlek”-ig jutottam, aztán egy hatalmasat lekevert. Az erő hatására hátra estem és lefejeltem a pult sarkát. Ash egyből a kórházba vitt. Felszakad a fejem, a szemem felett egy kicsivel. Szerencsére nem volt olyan vészes, hogy össze kelljen varrni, így lekezelték és összeragasztották. Ashton-nál itt telt be a pohár, megfenyegette a szüleinket, ha nem írják alá a szükséges dokumentumokat feljelenti őket kiskorú bántalmazása miatt. Persze apám nem kockáztathatta jó hírét, így már kérdés nélkül aláírták a papírokat. Utoljára akkor láttuk őket, amikor átpakoltunk ide. Hatásos távozás volt. Anyám bőgött, hogy Ash ne tagadja meg őket. Hasztalan volt, rég elvesztették a szülőknek járó dicsfényt. Apám egy „hasztalan, felesleges, jelentéktelen hülye tyúk” és egyéb szép és kedves jellemzéssel illetett meg, s köszönt el tőlünk. Mi beintettünk nekik mosolyogva és otthagytuk őket. Persze Én a kocsiban azonnal összeomlottam, nekem ez akkor és ott sok volt. És most újra élelem! 

1. Fejezet ~ Michael depressziós~ (2/2)

  - Mi volt az a vonatos kijelentésed? Elvileg nem az ellenkezőjét kéne akarnod, nem óvnod kéne a pasiktól?

  - Nem lényeg. De igen és én óvlak is, de nem zárhatlak ketrecbe. Meg egyszer nagybácsi vagy nagynéni szeretnék lenni. Luke-ot legalább ismerem és tudom milyen, nem egy vadidegen. Érted?

  - Értem, de Ő csak a haverom, úgy ahogy Calum és Mikey is. Szerinted nem lenne furcsa, ha nem csak haver lenne valamelyik?

  - Eleinte fura lenne, de gyorsan megszoknánk, gondolom.

 Lezárul a beszélgetés, mert a srácok megjönnek a kajával. Ami annyit tesz, hogy rengeteg chips és mikrós kaja. Elmegyünk a pénztárhoz és értelemszerűen kifizetjük az árut. Visszafelé már könnyebben megy.

*

Mire visszaérünk, az egész lakás úszik, de szó szerint is. Nem tudom mit csináltak ezek, de lehet jobb is. Mikey törölközővel a fején csurom vizesen jön elő, a lány is el van ázva. Valaki kérdően néz rájuk, mert azonnal magyarázkodásba kezdenek.

  - Úgy kezdődött, hogy Mike kutyának érezte magát...

  - Te meg eltörted a csapot...

  - Jól van na, nem tehetek róla! Különben is te kezdted avval, hogy lelocsoltál, én csak folytattam...

Egymás szavába vágva mesélik mind azt, amit nem akartam tudni. Bár most, hogy tudom nem vészes. Megdicsérjük őket, majd a konyhába megyünk kipakolni. Szerintem túl sok mindent vettünk, de a srácok nem így gondolják.

Fogunk négy csomag chips-et és Mikey javaslatára kiülünk a hátsókertbe. Leülünk egy körbe, hogy mindenki mindenkit lásson.

  - Ümm, játszunk kérdezz-feleleket, hogy megismerkedjünk?- teszek egy javaslatot, amire mindenki helyeslően reagál.- Oké, akkor kezdek. Hány éves vagy Zie?

  - Tizennyolc. Ti?

  - Ashton húsz, Luke tizennyolc lesz, Do tizennyolc és még én is tizennyolc vagyok egy ideig.- mutat végig rajtunk Calum.- Suliba jársz még?

  - Sajnos igen. Ez az utolsó évem. Mióta ismeritek egymást?

  - Nehezebbet nem is kérdezhettél volna. Úgy tizenöt- tizenhat éve.- gondolkozik el Luke.- Milyen zenéket szeretsz?

  - Te kis zenebolond!- nézek Luke-ra és picit oldalba bököm.

  - Mindent meghallgatok, imádom a zenét, de a kedvenc műfajom a Country.

Evvel még eljátszunk úgy tíz percig, aztán bemegyünk. Zie az egyik fotelbe ül, Ash a másikba és négyünkre maradt az egy kanapé. Mikey Tv-t kapcsol és azon belül is zene csatornára vált. Közben értelmetlen dolgokról beszélgetünk, mint például hogy kell egy lámát pinkre festeni. „Láma festékkel”-től kezdve az „ecsettel”-ig mindenféle megoldás elhangzik. És igen erről jut eszébe Mikey-nak, hogy valószínűleg még itt van egy gitáros videojátéka. Felszalad keresni, Calum teljesen fellelkesedik e hír hallatán. Tíz perc múlva meg is találja. Beszereli a dolgokat.

  - Mindenki szeretne játszani?

  - Én nem. Most lusta vagyok hozzá.- jelentem ki.

Körülbelül ez tart majd tíz percig, de játszani nincs kedvem semmi féle képen.

  - Csatlakozom.- válaszol Luke.

  - Én nem tudok gitározni.- vallja be Kenken.

  - Ismered a színeket?- bólint egyet a lány.- Látod a képernyőt?- bólint még egyet.- Akkor tudsz gitározni! Ehhez nem kell tudás.- magyarázza neki az unokatesója.

Mikey és Cal kezdenek. Haha, kettőnké a kanapé. Kapva az alkalmon elkényelmesedünk a szokásos pózban. Luke-ra dőlök valami ülő-fekvő módon. Jól van na, kényelmes Luke. Fiúk akkora beleéléssel játszanak, vannak ám fejek. Mikey győz így ő fog a másik győztessel játszani, aki vagy Zie vagy Ash. Ez is jónak ígérkezik, de Luke elálmosodik. Átkarol, és a fejemre dönti a sajátját. Már alszik. Szokott ilyen lenni, de ezt csak akkor teszi, ha már mélyen alszik. Kis cukika. Jó darabig eljátszogatnak egymással a többiek. Minimum huszonnégy menetet lenyomnak. Este nyolckor hagyják abba, de csak azért, mert éhesek. Szegény Lukey-t fel kell keltenem. Calum nem épp kedves és aranyos módon megelőz, mire Luke beint neki álmos fejjel. Ellepjük a konyhát és megcsináljuk a mikrós kajákat. Már majdnem félig megettem mire Kenken megszólal.

  - Bocsi, hogy megkérdem, és ha zavarba hoz a kérdés, de mióta vagytok együtt Luke-kal?

Félre nyelek a kérdés hallatán. Mi a fasz van mindenkivel, hogy ennyire összeboronálnak a colosommal?

  - Csak haverok vagyunk, pont és kész. Nem járok vele! Miből gondoltad? Hagyjuk!

Nem szeretem, ha ilyeneket mondogatnak körülöttem egy bizonyos dolog miatt. Ez után nyugis az étkezés. Kenken észbe kap, hogy haza kéne mennie. Gyors át tárgyaljuk a dolgokat és milyen jól tesszük. Kiderül, hogy mégsem most szombaton utaznak el a szülők, hanem jövő héten, így akkor jön el hozzánk. Elköszönünk tőle, majd mind Mikey szobájába tömörülünk aludni, hisz fél tizenegy van, holnap pedig korán megyünk. Amúgy szerintem ez érdekes lesz, öten egy kis szobában. Van benne egy egyszemélyes ágy, egy író asztal, két üres szekrény a falakon pedig poszterek a kedvenc bandáiról. Srácok azt akarják, hogy hercegnőjüké legyen az ágy, de Én szolidaritást vállalok és Én is a padlón alszom...

1. Fejezet ~ Michael depressziós~ (1/2)

1.Fejezet

~ Michael depressziós ~

Három haverommal a vonaton ülve éppen Michael-höz tartunk. Kis meglepetést akarunk szerezni neki, mert maga alatt van. Velünk sem igazán akar szóba állni. Korán keltünk, hogy minél hamarabb ott legyünk. Sajnos Én nagyon rosszul aludtam éjjel, így majdhogynem elalszom. Még az sem tart ébren, hogy Calum és Ash velem szemben hülyéskednek és azon gondolkodnak, hogy egy kellékes boltba be kéne menni vicces maszkokat, parókákat és még ki tudja miket venni. Mellettem lévő Luke helyeslően csatlakozik a beszélgetéshez... Ez után részleges képszakadásom van. Hallom, hogy folyamatosan dumálnak, de nem fogom fel mit is mondanak...

Vakú villanásra kelek. Remek!

  - Ashton muszáj volt lefényképezned? És pont vakúval?

  - Ne haragudj Do, nem állt szándékomban felkelteni csak annyira cukikák voltatok. És a vakúért is bocsi.

  - Állj! Mi ez a többes szám?- ásítok egyet.

  - Luke vállán aludtál, pihentél olyan cukik voltatok, mint egy szerelmes pár. Nem akartok össze jönni?- nyújtja ki nyelvét Ash.

Persze mi Luke-kal azonnal heves tiltakozásba kezdünk, hogy csak haverok vagyunk és ez így is marad, reméljük. Ashton és Calum „aha, meséljétek ezt másnak, hátha beveszik” fejjel néznek ránk, ami kis gyengéd csapkodást eredményez. Szerencsére már a célállomás előtt vagyunk úgy tízpercnyire. Ha ettől többet kellene kibírni, szétszednénk a vonatot. Leszállást követően körülbelül azt se tudjuk merre induljunk. Én, mit a társaság esze javaslatot teszek, hogy elsősorban azt kéne kideríteni hol van ilyen kellékes bolt. Hát persze, hogy a csapat száját is én testesítem meg. Nagy nehezen elmagyarázom a leszólított csajnak mit is keresek. Az útbaigazítást felhasználva balra indulunk el. Hozzuk a formánkat, így kicsit sem normálisan közelítjük meg a boltot. Ash szokásához híven videót csinál, amiben mi is benne vagyunk. Egy köszönésről és a tervünkről szól...

Ásítok egyet, mire Luke beszól nekem „Mi van, hosszú volt az éjszaka?”. Egy lökéssel reagálok rá, ami átcsap lökdösődős párbajba. Ashton röhögése mindent felülmúl, Calum videózza az eseményeket, mi meg senkivel és semmivel nem törődve nyúzzuk egymást. Picit belelököm a mellettünk lévő szökőkútba. Gyors futásnak eredek, mert tudom ennek mi lesz a vége. Felesleges az erőlködésem, hamar utolér, felkap és visszacipel a kúthoz. Sikítozva, kapálózva és nevetve kérem, hogy ne tegye, de hasztalan.

  - Oké Lucas! Gyere ide, meg szeretgetlek.- nincs reagálásra ideje, azonnal ölelgetni kezdem.

A maradék kettő majd megszakad a kacagástól. Ők is kapnak a vizes ölelésből. Szóval egy nagyon ázott és három kissé vizes tinédzser sétál be a kellékes boltba. Szétszóródunk és válogatni kezdünk. Magamnak egy Darth vader-es egész arcos maszkot veszek. Szőke paróka és néhány boa is gazdára talál. Calum egy pink parókát vesz, Spiderman-es maszkkal, Ash Hulk-osat göndör hajjal, Luke Batman-es álarcot választ kék hajjal. Felvesszük őket, srácoknak is adok a boából. Mondhatom mennyire nézhetnek normálisnak. Következő dolgunk az, hogy kiderítsük pontosan hol is tartózkodik Mikey. Calum felhívja és óvatosan kipuhatolja melyik utcában és hány szám alatt laknak Clifford szülei. Eléggé idő igényes bármit is kiszedni a színes hajú barátunkból, de megoldjuk. Már a ház felé tartunk. Az utat a telefonjára tapad Lucas navigálja. Húsz perc múlva jobbnak látjuk, ha fogunk egy taxit és elvitetjük magunkat a címre. Amint kiszállunk egy szép, rendezett kertes ház az ahová be kell mennünk. Kifizetjük a sofőrt, majd harci díszben az ajtó elé sorakozunk, csengetünk. Szerencsére a fiú nyit ajtót. Először meglepett, majd elmosolyodik.

  - Mi a baj drága Michael? Miért vagy depressziós?- ölelem meg, hangom pedig kétségbeesett.

Mögöttem lévők kiröhögnek. Biztosan viccesen néz ki egy szőke Darth vader zöld boával a nyaka körül, aki pánikolva ölel egy tiszta kócos szín vesztett hajú srácot.

  - Hé-hé! Nyugi én is szeretlek, de légyszi engedj el egy picit.- nyögdécsel a szorításomban.

  - Oké, bocsi! Na mond mi a szótlan depressziód oka!

  - Először talán gyertek be! És ez mi rajtatok? Így jöttetek idáig?- kezd el brutálisan vihogni, miután bólintással jelezzük a feltételezését.

Leülünk a kanapéra. Nagyot sóhajt a dohányzóasztalon ülve. Kezeit idegesen a hajába vezeti, majd tarkóján összekulcsolja, felnéz ránk.

  - Látjátok, a hajamból kikopott a lila festék, fodrászom, aki az unokatesóm nem reagál az S.O.S Hajkopás SMS-eimre. Felfogjátok ez mekkora trauma nekem? Hmmm? Na jó, azért aggódom a kis szerencsétlenért. Ja, meg mellékesen Mia dobott. Várjatok, ezt nem fogjátok elhinni! Azért mert Ő megcsalt engem és Én annyira sem szerettem Őt, hogy rajtakapjam. Ilyen hülye tyúkot, amúgy okosabbnak tűnt és szerettem is, de ez...

Én úgy elkezdek ezen röhögni, hogy fejjel lefelé lógok a kanapén és valami szülő macska hangot adok ki. Persze a fiúk is nevetnek, vagy rajtam, vagy azon amin én. Miután lenyugszunk csenden ülünk vagy két percig. Nálunk ez nagy szó! A telefon csörgése töri meg ezt a rendkívül aktív tevékenységet.

  - Basszus most mindenki kuss!- kezd a telefonhoz rohanni Mikey.

 „  - Nah végre meg van az a baszott telefon! Miért nem reagáltál az üzeneteimre?

   - …                               

   - Jó igazad van, bocsi tényleg bunkó voltam.

   - …

   - Hmmm... Szőke. Most legyen valami hétköznapi! Mikor jössz?

   - …

   - Oh rendben, de siess! És mi az a meglepetés? „

Evvel lezárul a fiú telefon társalgása.

  - Oh, szóval szőke leszel?! Mikor jön a csaj?- húh, Calum te egy igazi következtető vagy.

  - A csajnak neve is van, mégpedig McKenzie. De eszedbe ne jusson semmi Calum és egyikőtöknek se!- világosít fel minket Mike.

  - Khm, nekem nem is jutott eszembe! Maximum barátkoznék vele, sok fiú van körülöttem!- szólalok meg ártatlanul.

  - Te hülye!- nevetve kapok egy barackot a fejemre Michael-től, persze többiek is kinevetnek.

Ezt még visszakapja, MOST! Hogy mer össze kócolni? Hmm? Felpattanok és kergetni kezdem az ismeretlen házban. Így kell ezt! Berohan a mosdóba és magára zárja az ajtót.

  - Úgy van! Kérlek, húzd is le magad! Köszi!

Vissza találok a nappaliba nagy nehezen. Jé, ott van az első közös képünk a társaságunkról. Jesszusom, de régen volt már és régen is láttam. Vagyok rajta vagy hat éves. Akkor Luke is akörül van, Mike és Calum hét lehet, Ash meg talán nyolc. Cukik vagyunk azon a képen.

  - Emlékeztek még erre?- mutatok a képre.

  - Hogy is lehetne elfejtetni azt a napot?- röhög Calum.

Hát igen kissé nehezen.

Luke anyukája vigyázott ránk az nap. Addig nyaggattuk szegény Liz-t, hogy elvitt minket sétálni a parkba, azon belül a játszótérre mentünk. Szerettet volna rólunk egy képet csinálni, ameddig tiszták vagyunk. Ismert már minket. Beültetett mindannyiunkat a szökőkút elé. Egy sorban ültünk. Én, mint egyetlen lány középen, mellettem Ash és Luke, Ash mellet Mike, Luke-on meg Cal csimpaszkodott.- Húh, de régen volt már.- Ezt követően megszálltuk a játszóteret és baromkodtunk. Én hercegnőset akartam játszani, míg a fiúk valami robotosat. Hát a végére egészen furcsa játék lett, mert én robot hercegnő lettem, akit meg kellett menteni az uralomra törő robotok elől- azaz Ash és Calum elől- vége sírás lett, ugyanis amikor menekültem az üldözőim elől azok meg a jó robotok elől lecsúsztam a csúszdán, de annyira bénán, hogy lefejeltem a gumibetont (vagy mi is az.). Nem tört el az orrom, de egy órán át ömlött belőle a vér én meg bőgtem, mert nagyon megijedtem. Fiúk pedig hűségesen ott ültek körülöttem és vigasztaltak, míg Luke anyukája elállította a vérzést. Kaptunk fagyit és haza mentünk.

  - Ne röhögjetek már! Tudjátok, hogy fájt?- nevetek én is, mert tudom mire gondolnak és tényleg vicces vissza gondolva.

  - De hát, ha vicces?- szólal fel Lucas.

  - Jól van, nevessétek csak ki a hercegnőtöket!- Vágom be a durcát, amit elnevetek.

  - Igen, a mi kis hercegnőnk. Meddig is hívtunk így?- tűnődik el Mikey az ajtófélfának dőlve.

Elkezdjük ezt a témát kivesézni, csengetnek. Ez a ház eléggé forgalmas. A házigazda azonnal felpattan és ajtót nyit. Egy kedvesnek hangzó lányhang szűrődik be hozzánk, na meg Clifford örömteli üdvözlése.

  - Most nekem örülsz ennyire vagy a hajfestéknek?

  - Is-is. De gyere be, be kell mutatnom a hülye haverjaimat.

Mi egy „Hé, ezt hallottuk”-al reagálunk rá. Gondolom nem értitek, miért nem ismerjük a csajt, ha már ilyen régóta barátok vagyunk. Egyszerű, Michael kissé zárkózott és nem igazán mesél a rokonokról csak ha muszáj.

  - Sziasztok! Én McKenzie Clifford vagyok, de szólítsatok Zie-nek vagy Kenken-nek!- mutatkozik be félénken.

  - Szia! Végre egy lány! Oh, bocsi és Do vagyok Do Irwin. Mielőtt megkérdeznéd nem ez a teljes nevem, de az eredetit nem szeretem.- ölelem meg.

Jól van na, tudjátok milyen négy sráccal felnőni lány társaság nélkül? Jó, igazából a világon a legjobb, de azért egy barátnő se ártana.

  - Szia Én Calum Hood vagyok!- öleli meg mosolyogva a lányt.

  - Szia Luke Hemmings vagyok!- öleli meg ő is.

  - Ashton Irwin, szia!- öleli meg.

Hát igen, eléggé közvetlenek vagyunk, ha úgy vesszük, de még is csak Mikey unokatesójáról van szó. Szegény nagyon meg van illetődve.

  - Michael holnap hajlandó vagy haza jönni velünk?- kérdezi Ash.

  - Persze. Amúgy Zie mi az a meglepetés?

  - Öhm... Elvileg az lett volna, hogy kicsit itt leszek veled, míg a szüleink elmennek nyaralni, bulizni. De akkor mindegy.

  - Wííííí, végre nem az egyedüli lány leszek!- kezdek el örömömben tapsolni.

  - Tudod, ez most fájt!- teszi szívére szomorúan a kezét Luke, mintha annyira súlyos dolgot mondtam volna.

  - Ajh, tudod hogy imádlak!- ölelem meg.

  - Tudom hát! Szóval Zie te is jössz velünk?

  - Hátha nem leszek útban, akkor elfogadom a meghívást.- válaszol még mindig félénken.

Mikey elzavar minket a boltba innivalót és valami kaja szerűséget venni, mert nincs itt semmi. Kösz, de tényleg! Hogyan gondolja?

  - Khm, legalább elmondanád, hogy jutunk el a boltba?

Elhadarja az útvonalat, majd elzavar. Félúton összeveszünk, hogy most balra vagy jobbra kell-e menni. Legértelmesebben megállapodunk, pénzfeldobással. Ha fej balra megyünk, ha írás jobbra. Írás. Hát igen, nem arra kell menni. Visszasétálunk a kereszteződésbe és most balra indulunk. Hát az sem nyer, így marad a harmadik lehetőség, amit már az elején elvetettünk, egyenesen előre. Lássatok csodát két kanyar után meg is van a bolt. Kettéválunk, hogy gyorsabb legyen. Luke és Calum elmegy valami kaja szerűséget keresni, mi meg az italokat hozzuk Ash-hel.

Pár szó

Sziasztok! Itt az első 5 Seconds of Summer- es történetem, remélem elnyeri majd a tetszéseteket! :)

Részeket felezve vagy harmadolva fognak felkerülni minden szombaton!

Helyesírási hibákért előre is bocsánatot kérek!

Puszi: Do Durville