*
- Calum oda adod a
piros ingedet?- nyitok be hozzá, éppen félmeztelenül áll a szekrény előtt.
- Aham. De segíts,
mit vegyek fel?
Elkezdem nézegetni a cuccait, végül egy szaggatott pólószerűséget
adok a kezébe. Visszamászok az inggel a szobámba. Egy farmer hosszúnacit, egy
fekete melltartószerű topot, rá az inget és a fekete bőrdzsekimet veszem fel,
cipőként pedig a megszokott tornacsukát. Kisebb kiakadást okozok a fiúk körében
evvel a szerelésemmel.
- Evvel az erővel a
rózsaszínben is jöhetnél!- kezd el méltatlankodni Lucas.- Vagy azt a piros
szépséget is megvehetted volna!
- Rózsaszín az a
tiéd.- kacsintok rá.- Most mi bajod van evvel?- mutatok végig magamon.
- Semmi…
Kocsiba ülünk Ash vezet most és megegyezett Luke-kal, hogy
visszafelé ő fog. Michael ül mellé, hogy navigálni tudjon, mi hárman pedig
hátra ülünk. Általában színes hajú barátunk megkér minket, hogy nyújtsuk előre
a kezünket és egy sárga karszalagot rak mindegyünk kezére.
Egy fesztivál szerűségen vagyunk. Amikor meglátom a plakáton
a neveket hitetlenkedve nézek Mike-ra, mire elégedetten mosolyog. Gyors
bekapcsolom a netem felmászom twittere és pötyögni kezdek: @Michael5SOS nem hiszem el!
Kíváncsian várom mi lesz még ebből.
Emelet kapok egy értesítőt, amit gyors megnyitok. Tegnapi
hülyefejes képemet tette ki Luke. @DoDurville hát így adjam oda a telefonomat?
#sexyéselőnyösfej. Most nyugiban hagyom a dolgokat, kikapcsolom a netet
és visszarakom a telefont a zsebembe. A koncertek kezdetén eléggé távol állunk,
de ettől függetlenül jól elugrálunk.
- Valaki nem
szeretne a nyakába venni? Nem látok semmit.
- Luke a
legmagasabb.- szólal meg a lehető leggyorsabban Calum.
A szőkére nézek, aki felkészül arra hogy felvegyen. Jó pár számon
át képes a súlyomat tartani.
- Halljátok mi most
Calum-mal elmegyünk sörözni, kettőkor találkozunk a kocsinál, ha bármi változás
van hívjuk egymást! A húgomra meg vigyázzatok!- jelenti ki a dolgokat Ashton,
amire mi egy okéval reagálunk.
Amint elmennek nem szenvedtettem tovább Luke-ot és leszállok
a nyakából. Maga elé húz, karjait pedig derekam köré fonja.
- Mit csinálsz
Hemmo?
- Vigyázok rád.
Rá hagyom, mert így pont jó. Pár szám után feljön a
konferáló csaj és egy kis bevezető után kimondja a You Me At Six banda nevet-
mostanában rákkattantam a zenéjükre és ezt mindenki tudja-, Mike evvel egy
időben fogja meg a kezem és kezd húzni bele a tömegbe, még időben Lukey után
tudok nyúlni, hogy ne veszítsük el. Clifford valóságos tankként tör előre, mire
szinte az első sorba kerülünk. Hemmo felveszi a „védelmező” pózt.
Már csak egy banda van hátra, de ahhoz nincs kedvünk, Mikey
ekkor megint húzni kezd maga után. Lepacsizik az egyik biztonságőrrel
megköszöni a belépőket és a színfalak közé megyünk. Felveti a „vadásszunk
bandákra és csináljunk közös képeket” játékötletet, ami ellen nincs is
kifogásom.
Ez egy felejthetetlen élmény.
* Augusztus 30*
Péntek van, a szünetből hátralévő utolsó péntekünk.
Szerencsére mindenkinek szabadnapja van, így a szokásos dolgok idén sem
kerülnek elmaradásra. Napi tervünk: állatkert, itthon kulturált kereteken belül
buli.
Szokatlan módon hatalmas mosollyal ébredek, az az érzésem
van, hogy ez a nap különleges lesz valamiért. Pizsamában- jelen állás szerint
Mikey egyik pólójában és egy rövidnaciban- vonulok a konyhába. Gondolkozóba
esek mivel is kezdjem, úgy látszik a szívrohammal, ugyanis a drága bátyám
megijeszt.
- Jó reggelt húgi!
Hogy aludtál? Jössz futni?- teljesen fel van pörögve, úgy látszik ez most
valami családi hülyeség.
- Jó reggelt bátyus!
Remekül, köszi! Te? Persze, mi veszteni valóm van.
Így ahogy vagyok rám erőlteti a cipőt, nem hagy átöltözni,
mert állítása szerint akkor délig se indulunk el. Nagyon jól esik ez a kis
testmozgás, csak tudnám miért. Nem sokáig futkorászunk, mert én hamar
kifáradok. Utca közepétől a házunkig versenyt futunk, mondanom se kell csúnyán
alul maradok. Ashton lefoglalja a fürdőt, úgyhogy nekem így kell reggelit
készítenem. Megnézem mit tudnék csinálni, mondjuk lusta vagyok, így marad a pirítós
és a kávé. Áram alá helyezem a kenyérpirítót és türelmesen várom, hogy jelezzen
készen van.
- Öhm, nem akarok
beleszólni, de nem kéne bele kenyeret is rakni? Mellesleg, hé ez az én pólóm!-
ijeszt meg Mikey, mert elvoltam a gondolataimmal.
- Hát, nem ártana
bele. Köszi, hogy szóltál! Igen, tudom és? Megszokhattátok már! Befejezed
légyszi, ki kell rugdosnom Ash-t a fürdőből, mert én is szeretnék menni.
- Kivételes alkalom,
de jössz egyel! Na futás!- mosolyodik el.
Először a szobámba megyek kiválasztani az aznapi szerelésemet:
enyhén szaggatott nadrág, Reckless Love-os póló.
- Ash kifelé, nem
vagy te menyasszony, hogy ennyi idő kelljen neked!- ütöm a fürdőszoba ajtaját.
- Jó reggelt
méregzsák!- jön oda Luke mosolyogva.
- Neked is Pikachu!-
viszonzom a mosolyt és megkapom a szokásos reggeli ölelésem.
Bátyám nagy nehezen kijön, én meg nagy boldogan veszem át a
helyét. Gyorsabban végzek, mint Ő, majd csatlakozom a táplálkozó bandához. Evés
után mindenki elmegy készülődni. Ugye mi már Ashton-nal készen vagyunk, de
azért elrángatom, hogy vasalja ki a hajamat. Segítőkész, így örömmel megteszi.
Nem nagy időigényes művelt, hamar megvagyunk vele.
Az állatkert jóval közelebb van, mint a vidámpark, viszont
magunkból kiindulva visszafelé fáradtak leszünk, így inkább kocsival megyünk…
Megvesszük a belépőnket és áthaladunk a nagy elefántos
kapun. Rögtön jobbra van egy állvány, ami az állatkert térképe van
prospektusokra nyomva. Leveszünk egyet és kialakítjuk az utunkat. Meglepő módon
teljesen normálisan zajlik le ez a túra, senki nem csinál semmi rosszaságot,
csak élvezzük hogy kint vagyunk a szabadban és körülöttünk olyan állatok
vannak, amivel nem mindennap találkozunk. Rengeteg időt töltünk el reggel
tizenegytől háromig vagyunk itt. Elindulunk haza, de teszünk kitérőt egy
közép-árkategóriás kínai éterembe, hogy meglegyen az ebédünk is.
Amint haza érünk elkezdünk készülődni a „bulira”. Levisszük
az alaksorba a kisasztalt, köré öt széket. A lent lévő dohányzóasztalra
poharakat teszünk és nasit… már ha lenne.
- Gyerekek, azt
hiszem elfelejtettük a nasit és az üdítőket!- vakarja meg a tarkóját Calum.-
Do, Luke elugranátok a boltba és hoznátok valamit?
Igazából nincs választási lehetőségünk, de nem is akarunk
ellenkezni, fogjuk magunkat és elindulunk profitot termelni a kisboltba. Két
üveg Coca- Cola és egy-egy üveg mentes és savas víz, tíz zacskó chips, öt tábla
csoki és még egy-két ilyen olyan nassolni való talál gazdára. Az eladó kicsit
néz ránk hülyén, nem tudom mi zajlik le a fejében, de biztos jót nevetnénk a
gondolatain. Luke cipelni a nyolc liter szomjoltott, értelemszerűen én meg a
többit.
- Hadseregnek
vásároltatok?- kérdezi Ashton.
- El fog fogyni, ne
aggódj! Itt van nekünk Michael és Luke!- helyeslően bólint és evvel le is zárul
a kaja körüli téma.
Hosszas gondolkodás után, hogy mit is csináljunk először, az
kapja a legtöbb szavazatott, hogy játszanak egy kicsit. Négy- öt feldolgozással
csinálnak hangulatot, majd leülünk kérdez- feleleket játszani. Szokás szerint
üveggel játsszuk, akinél meg áll a kupak az válaszol. Kezdetben nyugodt,
átlagos kérdések hangzanak el, pl: Várod már a sulit?
- Michael, miért
vagy ilyen antiszociális?- kérdező Calum.
- Nem vagyok az!
Igaz furcsa vagyok, de nem antiszociális, ha az lennék nem itt ülnék és
játszanák veletek!- mondja, teljesen jogosan.
Megpörgeti az üveget, ami megáll Ashton-on.
- Egyáltalán nem
tartod a kapcsolatod a szüleiddel?- gyorsan szája elé kap, mert rájön, hogy ez
tabu téma.
Calum egyből rám kapja a tekintetét, és fellélegez, mikor
semmi nyugtalanságra adó okot nem talál rajtam.
- Egyáltalán nem! És
hagyjuk ezt, oké?!- megpörgeti az üveget, ami Luke-ot választja.
- Lukey, hogy állsz
avval a bizonyos lánnyal? Kis információt róla!- húzza ravasz mosolyra száját a
bátyám.
Ne, nem akarom hallani!
- Ezt hagyjuk! Majd
megtudjátok, ha eljön az ideje…
Innentől már nem igen van ehhez hangulatunk, kifogyunk a
kérdésekből. Úgy döntünk csocsózni fogunk. Luke jelezte, hogy felmegy, de
mindjárt jön. Addig mi elkezdtünk játszani, de húsz perc után még mindig sehol
nincs.
- Srácok megnézem mi
van Luke-kal, addig tegyetek fel valami zenét!
Választ nem várva indulok el. Megnézem a szobájába, a
konyhába, de sehol nincs, majd kint a lépcsőn ülve megpillantom. Szomorú a
testtartása, ne már utálom ha szomorú, akkor mindig a sírhatnék jön rám.
Eltolom az üvegajtót, leülök mellé és átölelem.
- Mi a baj? A lány?
Kérlek, ne legyél szomorú!
Rám néz, szemei csillognak, sóhajt egyet majd feláll és
felhúz engem is. Eltávolodik az ajtótól és biccen, hogy kövessem.
- Ha úgy vesszük
igen, a lány. Utálom magam, hogy képtelen vagyok kimutatni az érzéseimet, hogy
ennyire félek a visszautasítástól! Nincs merszem beszélni neki, arról mit vált
ki belőlem.
- Ismerem a lányt?
Sulinkba jár? Ha gondolod segítek, ha tudok!- istenem ez fáj, nagyon!
- Feltehetőleg
ismered, oda.
- Van egy ötletem,
hétfőn megkeressük és beszélsz vele. Szerintem nincs olyan épeszű lány aki
visszautasítana. Tudom, nem lesz egyszerű, mert én sem merem, de te más vagy
mint én, neked menni fog!- mosolyt erőltetek magamra.
Nagyon szar érzés, hogy ezt kell csinálnom, de még mindig
jobb, mintha szomorú lenne. Inkább legyen boldog mással, mintsem szenvedjen.
- Oké megpróbálom,
köszi. Ez azt jelenti, hogy neked is van valaki?- furcsán néz rám és megáll.
- Nem nincs…- egy
hazug sóhaj hagyja el a számat.- Bemegyünk vagy maradjunk?- második mellet dönt
így maradunk.
