15. Fejezet ~ Próba~ (1/2) (2/2)

15. Fejezet

~Próba~

Engedelmesen bólintok egyet, és a cipőmért megyek. Nem tudom, hogy képes leszek-e megszólalni és valamit is mondani neki, de ha meg se próbálom nem fog kiderülni.

  - Mi a baj? Mi történt?- beletelik jó néhány percbe mire megszólalok.

  - Összevesztem Hemmings-el és már nem az életem része, ami kegyetlen szar érzés. Tudod nagyon jól, hogy egészen kiskorom óta Ő a legjobb barátom, mindig mellettem volt és törődött velem, hülyültünk és miegymás. Hiányzik és olyan mintha nélküle nem tudnék létezni. Nem tudom milyen az élet, ha nincs mellettem, mert mindig ott volt.- szakad ki belőlem nagy szipogások közepette.

  - Hát Ő sincsen sokkal jobban. Min vesztetek ennyire össze?

  - Csak félreértések. Ennyi, mindegy, hagyjuk ezt.

Ashton bólint, evvel jelezve, hogy tiszteletben tartja a kérésemet.

  - Figyelj, nincs jogom beleszólni és nem is tudom pontosan min kaptatok ennyire össze, de szerintem le kéne ülnötök és megbeszélnetek, mint ahogyan azt a felnőttek teszik és nem besértődni egymásra, mint két óvodás.- mégsem bírja ki, hogy ne szóljon hozzá valamit.

  - Ashton, hidd el nagyon jól tudom hogy beszélnem kéne vele, de ez nem olyan egyszerű. Fogalmam nincs, mit mondjak neki és hogyan. Ehhez nekem még kell egy kis idő, ahogyan neki is, hogy tisztázódjon nála is minden.

  - Jaj, húgi!- ölel magához.

*

Szombat délelőtt Calum huppan le mellém a kanapéra és egy kamerát nyom a kezembe.

  - Jó reggelt Do! A srácok most rakják össze lent a cuccokat, engem meg felzavartak hozzád, hogy fogjalak be kamerásnak, ugyanis szeretnénk, ha felvennéd a mai próbát. Lesz egy új szám, amit Luke írt és még mi sem hallottuk és pár régebbi számot is szeretnénk eljátszani és azt is, hogy felvedd! Ugye jössz?- Calum egy adrenalin bomba ma reggel és teljesen be van zsongva látszólag, amit az össze-vissza beszédje és a hadarása is alátámaszt.

Válaszadásra nincs esélyem, máris az alaksor felé kezd el húzni. Hemmings és Mike a gitárjukat hangolják, bátyám a kezeit melegíti be. Calum a helyiség közepére toll, majd a basszusgitárjához lép. Hemmings ahogyan befejezi előkészületét tekintete megtalál és meg is állapodik rajtam. A levegő összetétele számomra megváltozik, a köztünk lévő feszültség áramlása épül bele. Csodás!

  - Öhm… Na szóval köszönjünk Hercegnő, hogy lefáradtál és hajlandó vagy segíteni nekünk. Nem kell egy fát játszanod, sőt… Így mászkálj nyugodtan körülöttünk, meg amit szeretnél, nem fogsz minket megzavarni.- Mikey kedvesen mosolyog és ő is teljesen be van lelkesedve.

  - Oké, ti valamit terveztek?- gyanakodva mérem végig Őket.

Mind a négyen egymásra néznek, de senki sem válaszol a kérdésemre. Ashton beszámol, én pedig elindítom a kamerát, majd fel is csendül a jól ismert dallam, ami egy Green Day cover. Összesen tíz számot játszanak, amiben vegyesen vannak saját és cover dalok.

Ash kilép a dobfelszerelés mögül a másik két srác leteszi a hangszerét és a kanapéra ülnek, már kapcsolnám ki a felvevőeszközt, amikor is rám szólnak, hogy ne tegyem, mert még fel kell vennem Hemmings új dalát. Remek, máshoz sincs kedvem csak ahhoz, hogy az Ő hangját halljam és csak rá figyeljek. Elektromos gitárját lecseréli egy elektroakusztikusra és néhány lágy akkorddal indít. Megvárja, hogy rá nézzek és bele is kezd. Kék szemei most inkább szürkén csillognak.

I drove by all the places we used to hang out getting wasted

Elautóztam azok a helyek mellett, ahol együtt lógtunk, émelyítő

I thought about our last kiss, how it felt the way you tasted

Az utolsó csókunkra gondoltam, milyen íze is volt

And even though your friends tell me you’re doing fine

És bár a barátaid azt mondják, jól vagy

And you’re somewhere feeling lonely even though he’s right beside you

Valahol magányosnak érzed magad, annak ellenére is, hogy ő ott van melletted

When he says those words that hurt you do you read the ones I wrote you?

Amikor azokat a szavakat mondja, amik megbántanak téged, elolvasod azokat, amiket én írtam neked?

Sometimes I start to wonder, was it just a lie?

Néha eltűnődöm, ez csak egy hazugság volt?

If what we had was real, how could you be fine?

Ha igaz volt, ami köztünk volt, akkor hogy lehetsz jól?

‘Cause I’m not fine at all

Mert én egyáltalán nem vagyok jól

I remember the day you told me you were leaving

Emlékszem a napra, amikor azt mondtad, elmész

I remember the makeup running down your face

Emlékszem, ahogy a sminked folyt le az arcodon

And the dreams you left behind you didn’t need them

És magad mögött hagytad az álmokat, nem volt rájuk szükséged

Like every single wish we ever made

Ahogy minden egyes kívánságra sem, amiket kívántunk

I wish that I could wake up with amnesia

Bárcsak amnéziásan ébrednék fel

And forget about the stupid little things

És elfelejteném azokat a hülye kis apró dolgokat

Like the way it felt to fall asleep next to you

Mint például milyen érzés volt elaludni melletted

And the memories I never can escape

Az emlékeket, amiktől nem tudok szabadulni

‘Cause I’m not fine at all

Mert én egyáltalán nem vagyok jól

The pictures that you sent me they’re still living in my phone

A képek, amiket küldtél nekem, még mindig a telefonomban vannak

I admit I like to see them, I admit I feel alone

Bevallom, szeretem őket nézegetni, bevallom, magányosnak érzem magam

/5 Seconds of Summer - Amnesia/

Már az első pár sornál könnybe lábadt a szemem és rájövök, hogy kettőnkről szól a dal- még ha a szöveg jól is burkolja-. Ameddig csak tudom visszatartom magam, de képtelen vagyok végig hallgatni, zokogva rohanok el az alaksorból ki az udvarra, a fűzfa alá. Valamit nagyon elrontottunk valahol…

  - Látod, pont ezért nem akartam ezt az egészet. Nem akartalak elveszteni, sem megbántani és még is ez lett és itt tartunk. Rohadt szarul esett, hogy nem bízol meg bennem és egy ribancnak néztél, amiért a közös barátunkkal csallak meg, ami a világ legnagyobb baromsága. Nem tudom Hemmings, hogy mit kéne tennünk és hogyan.- fel sem nézve, egy fűszállal játszva törnek utat maguknak a szavak, ahogyan érzékelem jelenlétét.

  - Szerintem ideje lenne, ha leülnénk és megbeszélnénk mindent. Ezt rendbe kell hoznunk, mert nem jó ez egyikünknek sem, tönkretesz mindkettőnket, ez nyilvánvaló.- az egész testem beleremeg hangjába és a szavaiba, amit nem tudok hová tenni.

  - Szerinted ezt még rendbe lehet hozni Hemmings?- felemelem a fejem és reménykedve ránézek.

  - Semmi sem lehetetlen csak akkor, ha nem is próbálunk érte tenni valamit. Viszont csak akkor lehet minden rendben, ha őszintén beszélünk a másikkal és nem titkolózunk többet!

  - Teljesen igazad van. Szükségem van rád bármilyen formában, kell a tudat, hogy mellettem vagy… Tudom, hihetetlenül önzőnek hangzik, de ezt érzem. Miért feltételezted, azt amit?- mintha kikapcsolták volna az agyam és a szám között lévő szűrőt, gondolkodás nélkül árad belőlem minden.

  - Tudom, hogy hülyeségeket beszéltem, de iszonyatosan mérges voltam, hogy nem vagy hajlandó beszélni velem és nem gondolkoztam csak kimondtam a szavakat. Tudom, hogy nem vagy az, aki ilyent tenne. Sajnálom! Viszont ha már itt a bizalomnál tartunk, te sem igazán bízol bennem, máskülönben elmondtad volna akkor és ott. Miért van ez?

  - Hemmo én mindenkinél jobban megbízom benned, csak egyszerűen nehéz beszélni róla és nem akarom, hogy ezek miatt máshogyan nézz rám és máshogy kezelj. Nem akarom, hogy sajnálj és hogy folyamatosan olyanokat kérdezz, hogy jól vagyok-e. És mielőtt azt hinnéd Calum tud minden, nincs így, éppen hogy csak pár dolgot tud, de bár ne tudná. Ha az kell ahhoz, hogy vissza kapjalak barátként vagy esetleg több ként is akkor mindent elfogok mondani szépen lassan, de nem itt fogom elkezdeni.

  - Rendben. Akkor szent a béke?

  - Remélem.- Luke azonnal eltünteti a köztünk lévő távolságot és magához ölel.- Annyira hiányoztál.- bújok jobban hozzá.

  - Tudom, te is hiányoztál. Nevetségesen gyerekesen viselkedtünk! Ígérd meg, többet ilyen nem lesz, ha valamin összekapunk leülünk és megbeszéljük.

  - Ígérem.- mosolyogva nézek a szemeibe.

Végig simít az arcom, ajkai pedig lassan közelednek az enyémek felé, végül összeérnek. Csókja hihetetlenül lágy és szenvedélyes. . Ez a csók egészen új dolgokat ébreszt fel bennem és fogalmam nincs mi az, de hihetetlenül élvezem az érzést.

  - Hé srácok, hol vagytok?- Ashton hangjára, azonnal tisztes távolságba húzódunk egymástól Luke-al.- Kéne a kamera, hogy megtudjuk nézni a videókat. Áh, itt vagytok! Gyertek be!- mosolyogva emeli fel a kamerát mellőlem és máris befelé indul.

Lucas-al azonnal egymásra nézünk.

  - Basszus!- idegesen a hajamba túrok.

  - Mond, hogy nem vette fel ezt az egészet. Ugye kikapcsoltad?

  - Fogalmam nincs! Ne, ne, ne! Ezt nem szabad hallaniuk és Ash-nek nem így kéne megtudnia az egészet.

  - Gyere! Van egy ötletem.

  - Srácok, ne nézzétek még meg! Mit szólnátok, ha előbb Do szétvágná őket, és ha kell javítana rajta? Na?

  - Ezt utána is meg tudja csinálni, én szeretném most megnézni az egészet. Ti hogy vagytok vele?- néz Mike-ra és Calum-ra Ash és a két srác bólint egyet, hogy egyet értenek a bátyámmal.

Hát Luke módszere nem jött be így, muszáj tennem valamit. A TV-hez megyek, kihúzom belőle az USB kábelt a kamerából pedig kiveszem a SD- kártyát és Luke szobájába rohanok vele, ahol magamra zárom az ajtót. Ez sem igazán jó ötlet, de hirtelen csak ez jutott eszembe.

  - Doreen azonnal nyisd ki ezt a cseszett ajtót és add ide a felvételt!- dörömböl az ajtón Ash.

  - Nem!- tiltakozom és leülök Luke ágyára.

  - Doreen szépen kérlek gyere ki és add azt ide, mindenkinek sokkal jobb lenne. A fiúk is kíváncsiak, hogy hogyan sikerült.

  - Akkor sem adom oda!

  - Oké! Kössünk kompromisszumot, mit kérsz a kártyáért cserébe?

  - És ha azt mondom erre se vagyok hajlandó?

  - Akkor betöröm az ajtót és erőszakkal veszem el!

  - Ashton, miért ilyen fontos ez a nyamvadt felvétel.

  - Ezt én is kérdezhetném! Na hajlandó vagy egységet kötni.

  - Legyen. Mind annyian elmegyünk most sétálni a felvételt én teszem el és ha vissza jöttünk odaadom.- meg a fenéket, de hátha addigra kitalálok valamit mit kezdhetnék vele.

  - Meg egyeztünk!

  - Oké, akkor menny el az ajtótól és szólj a srácoknak, hogy készülődjenek és én is azt teszem.

Már csak Ashton lefelé haladó lépteit hallom, kinyitom az ajtót és átmegyek a szobámba, hogy elrejtsem a SD- kártyát és hogy átöltözzek.----

Menetközben egy kissé lemaradunk a szőkével, hogy kitaláljunk valamit.

  - Szerinted mit kellene tennünk? Azt a beszélgetést nem hallhatják meg!

  - Uh, mi lenne, ha elmondanánk nekik, hogy felvettük a magánbeszélgetésünket és szeretnénk kitörölni, mielőtt odaadód a kártyát? Hm?

  - Ez lenne a helyes. Miért nem jutott előbb az eszedbe?

A beszélgetésünket lezártnak tekintjük evvel, és a többieket utolérve kapcsolódunk be a beszélgetésbe. Éppen Luke be nem fejezett számát elemezik, így én sem hagyhatom szó nélkül, hiszen mint laikus „rajongó” az én véleményem is sokat számít, hogy érdemes- e foglalkozni evvel a számmal vagy mehet a süllyesztőbe.

  - Őszintén megmondom, a dallama nagyon szép, és a szövege mélyen megérintett. Viszont ezekkel szemben rossz érzést kelt bennem. De szerintem ne vessétek el ezt a dalt, egyszer talán sláger lesz!- kacsintok egyet.

  - Oké, akkor elkezdhetjük megírni a zene alapot dobra és basszus gitárra és a szöveget is fel kell még osztani!- lelkesedik be a dal szerzője.

  - Most már elárulhatod ki inspirálta ezt a dalt!- kezdi Luke cukkolását Ashton.

  - Elhiheted az égvilágon senki sem.- hazudik, ami érthető is, mert hogy hangzana a következő: „Áh, csak a húgod akivel titokban jártunk, aztán egy hülyeségen összekaptunk, de már minden rendben van köztünk. Ne aggódj!”

Ash csak egy vállrándítással reagálja le a dolgot, én pedig kiengedem a bent tartott levegőmert, mert azt hittem nagyobb faggatózás lesz és mi magunk fogjuk lebuktatni magunkat a reakcióinkkal.

Ashton- nak útközben elmagyarázom, hogy azért léptem le a kártyával, mert bepánikoztam és hírtelen nem tudtam mit kellene tennem. Aztán azt is elmondtam, hogy az ijedségemet az okozta, hogy felvettem a Luke- al zajlott beszélgetésemet és mivel ez csak kettőnkre tartozik, nem akartam, hogy bárki más is meglássa, ezért szeretném elkérni a SD- kártyát és megvágni a felvételt, ami által törölve lesz a beszélgetés, utána megnézhetik. Természetesen megértik és jól kiröhögnek, hogy ennyire szerencsétlen vagyok illetve vagyunk.

Otthon azonnal a szobámba vonulok és magamra csukom az ajtót. Bekapcsolom a gépem, belehelyezem az SD- kártya olvasót, megnyitom a megfelelő programot és várom a betöltését. Amint minden a megfelelően megjelenik a képernyőmön a vége felé tekerem és egészen addig mászkálok a videó sávon, míg el nem érem a kirohanásom pillanatát. Levágom a felesleges részt a többit pedig elmentem, ami közel 2 órát fog igénybe venni, mivel hosszú és jó minőségű. Áramforrása helyezem a laptopom és magára hagyom.

  - Kb két óra múlva megnézhetitek.- ülök le Mikey mellé, aki véres küzdelemben van Luke-al szemben valami videó játékban.

  - Te most csak ugye szórakozol velünk?- néz rám Ash, kissé kiakadva.

  - Miért tenném? Tudod, mindenhez idő kell így ehhez is. Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy 2 perc alatt meg lesz?!

  - Ami azt illeti arra számítottam, mert már nagyon kíváncsi vagyok.

  - Miért ilyen fontos ez? Ez is csak egy próba volt, nem?- bátyám és Calum összenéznek.

  - Egyszerűen csak érdekel, hogyan mutatunk és hogyan szólunk, mert teljesen más visszanézni és hallgatni az egészet mint ahogyan ott lejátszódik és különben sem láttam még magamat így kívülről. Ennyi!

Miért érzem úgy, hogy valamit nem mond el?

  - Hát nem állítom, hogy a hangzás a legtisztább lett. Mármint ti jól szólatok, de a kamera mikrofonja nem tudom, milyen minőségben rögzítette a hangotokat.

  - Luke legyőzött. Érted, Lucas, érted, Lucas legyőzött, engem, a nagy Michael-t!- megsemmisülve pislog rám Mike, a szavakat tagolva.

  - És most mit csináljak vele? Verjem meg vagy szidjam le esetleg?- ironikusnak szántam kérdésem, de lehet nem jött össze, hiszen válaszol.

  - Szidd le és kérlek ma ne adj neki vacsorát!- hangja továbbra is elkenődött és komoly.

  - Jól van Michael!- simogatom meg a buksiját.

  - Először is nem vagyok Lucas, másodszor pedig nem tudsz veszíteni, harmadszor pedig, Do ugye kapok vacsit?!

  - Már pedig az anyakönyvi kivonatodban és minden hivatalos dolgodon Lucas áll, így kétségkívül Lucas vagy!- vág vissza Mike egy nyelvöltés kíséretében, miközben mellkasa előtt összefonja karjait.

Mikey visszaemeli rám a tekintetét, mint aki válaszra vár. Kuncogva megrázom a fejemet, hihetetlen milyen gyerekesek. Mondom én, de se baj. A mellettem lévő srác egyik szemöldökét felhúzva kémlel továbbra is.

  - Most mi az?- nézek rá hatalmas mosollyal.

  - Csak örülök, hogy visszatértél látszólag.- félig magára ránt, ugyan is eddig a kanapé karfáján ültem, és egy barackot nyom a fejemre.

  - Áu! Ez nem tetszik!- válaszolok nevetve, de azért tényleg nem tetszik.

Többiek csak jót somolyognak, nem hogy segítenének. Amint hajlandó elengedni a konyhába vonulok valami ételt gyártani, ugyanis az idő már a hat órát verdesi. Tanácstalanul nyitogatóm, hol a hűtő, hol pedig a szekrények ajtaját, hogy összeálljon valami étel a fejemben, de semmi.

  - Oké! Srácok mit ennétek?- nézek ki a nappaliba, ahol mindenki a telefonját bújja néma csendben.

  - Hm?- néznek rám egyszerre.

  - Mit ennétek?- forgatom meg a szemeimet.

  - Nekem mindegy mit rittyentesz össze.- adja az igazán kisegítő választ Luke, majd ismételten minden figyelmét a telefonjának szenteli.

  - Van itthon csirke? Úgy ennék egy kis sült csirkét!- Calum a hangos gondolatmenete közben végig nyalja alsó ajkát.

  - Szerintem van. Mike, Ash?

  - Csináld meg azt a mexikói mixet, amit múlthéten vettem. És szerintem tökéletes hozzá a csirke.- tanácsolja bátyám.

Nem válaszolok csak a csirke keresésére indulok, amit sikeresen meg is találok. Undorodva teszem a mosogatóba a húst és meleg vizet engedek rá, hogy kissé kiolvadjon. Majd egy tálba rakom és pár percre a mikróba teszem, hogy a legtöbb szövet felengedjen. Míg erre várok előkeresem a fűszereket és a sütőzacskót. Beledobálom a felengedett húst, hozzá adom a fűszereket és a sütőbe rakom. Ezt követően neki is kezdek a zöldség párolásnak, ami nem nagy tudást igényel, bár a hús sem.

Mire minden kész lett, arra a döntésre jutottam, hogy a srácokat fogom befogni a terítésre, így a nappaliba indulok értük, azonban már csak Luke ül ott és a telefonját nyomkodja még mindig. Mögé settenkedem, kezeimet pedig vállaira rakom, kissé előre dőlök, hogy tudjak vele beszélni.

  - Mit művelsz?- fordítja felém fejét, így csak pár centi van közöttünk.

  - Én az égvilágon semmit sem művelek. Csak jöttem szólni, hogy kész a vacsora és szeretnélek megkérni, hogy teríts meg. Ja és jut eszembe, szeretnék még ma veled beszélni.- nyomok egy puszit az arcára majd Calum szóbájába indulok, hogy neki is szóljak.

Maradék két fiút az emeleten találom meg és nekik is átadom az információt, kik ezen hír hallatán, szinte fellökve rohannak a konyhába, én pedig mosolyogva és fejingatva megyek utánuk. Megvacsorázunk, s míg a fiúk elpakolnak én felmegyek a laptopomért, leviszem és csatlakoztatom a TV-hez, hogy megtudjuk nézni a próbát. Ashton fellelkesülve rohan a kanapé felé és szó szerint levágódik a közepére, evvel nem sok helyet hagyva négyünknek. Nagy nehezen elhelyezkednek, én pedig elindítom.

*

  - Bejöhetek?- kopogtatok Luke szobájának ajtaján.

  - Pillanat!- jön a válasz és tényleg pillanatokon belül kinyitja azt és behúz rajta.

  - Van valami baj? Talán még mindig nem vagyunk jók?- ahogyan végig mérem, feltűnik, hogy nincs minden rendben vele, valami bántja.

  - Nem, nem erről van szó, mi tökéletesen rendben vagyunk.- mosolyodik el, s közelebb lép hozzám, kezeit a derekamra fonja.

  - Ennek igazán örülök.- egy levakarhatatlan vigyor kíséretében vezetem fel karjaimat a nyakához.- De akkor mi bánt?

  - Semmi komoly, csak egy csaj zaklat. Próbáltam már finom és durván is lerázni, de nem fogja fel.

  - Ugye nem az, akit múltkor leütöttem?- a düh csak úgy elárassza a testemet, nem Luke-ra haragszom, egyáltalán nem.

  - De, igen Ő az!- nevet fel.

  - Ezen mi olyan vicces?

  - Csak, hogy ennyire féltékeny vagy. És viccesen nézett ki, ahogyan behúztál neki.

  - Inkább mondanám borzasztónak, de ha továbbra sem áll le, többet kap egy behúzásnál.- mosolyom gonosz formát ölt.

  - Ne keveredj bajba, megoldom.- puszit nyom a homlokomra és magához ölel.

  - Annyira hiányzott ez!- bújok jobban hozzá.

  - Nem úgy volt, hogy beszélni szeretnél velem?

  - De igen.- sóhajtok egy hatalmasat, miközben letelepedünk az ágyára.

  - Nem hangzik valami bízatóan.

  - Hidd el nem is az. Figyelj, erről senkinek sem beszélhetsz, bármit is mondok és te bármit is látsz helyesnek, nem beszélhetsz róla! Lehet zavaros lesz az egész, de erről még nem beszéltem senkinek sem, és most sem igazán tudom, hogyan kéne és mit kéne mondanom. És ígérd meg nem fogsz máshogyan tekinteni rám, ez az egész ne befolyásoljon semmit sem. Oké?

  - Még mindig nem tetszik ez az egész. Ígérem, hogy ugyan az a hercegnő maradsz számomra, aki most vagy és senkinek nem fogok szólni semmit az itt elhangzottakról.

  - Hol is kezdjem, hogy érthetővé váljon? Tudod, hogy sohasem jöttem ki jól a szüleimmel, ezért is vagyunk Ashton-al ebben a házban. Emlékszel, hogy amikor ide költöztünk fel volt szakadva a szemöldököm és azt mondtuk, megcsúsztam és lefejeltem a pultot?- bólintással jelzi, hogy emlékszik rá.- Hát nem megcsúsztam. Apa, anya és Ashton veszekedtek, pontosítok miattam veszekedtek. Egy éjszaka zokogva ébredtem, Ash pedig egész éjszaka vigasztalt, kevés sikerrel, csak azt mantráztam neki, hogy vigyen el innét. Nem kérdezett semmit csak megígérte, amint teheti elvisz. Amint betöltötte a tizennyolcat, jött az az ominózus veszekedés. Üvöltöztek egymással, én pedig ezt nem akartam. Szólni próbáltam, hogy hagyják abba, akkor már inkább maradok, de nem tudtam ezt végig mondani, apám akkora erővel ütött meg, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és neki estem a konyhapultnak. Ashton talán itt értette meg miért is akarom, hogy vigyen el innét. Amint visszaértünk a korházból, újabb balhé robbant ki, Ashton immáron fortyogott a dühtől. Megfenyegette apámat és anyámat is, ha nem tesznek eleget a feltételeinek feljelenti apámat gyermekbántalmazásért. Persze apám ezt nem hagyhatta, hogy csorba essen hírnevén így Ashton megkapta ezt a házat és elérte, hogy a szüleim lemondjanak rólam, ő pedig a gyámom lett. Sohasem kérdezte, hogy egyszeri esett volt-e vagy, hogy még mi mindent tettek. Rohadt sok mindent tettek, nem csak ütöttek vertek, jó párszor megakartak ölni. Szinte az egész gyerekkoromat végig rettegtem, kivéve mikor mellettem voltál, voltatok, akkor biztonságban éreztem magam. Minden tettüknek meg van a nyoma, még ha nem is látszik. Calum mit tud ebből? Semmit sem. Ő csak azt látta, hogy miután visszajöttünk Mike-al és ti elmentetek vásárolni én addig öntudatlan állapotban felvágtam a kezem és felgyújtottam egy képet. Azon a napon amikor összevesztünk, kiderült hogy anyám visszajött és újra a célkeresztjében vagyok. Megfenyeget, hogy idő kérdése, és eltesz láb alól. Tudtam, éreztem hogy elfogom veszteni a kontrolt magam felett és újra képes lennék akaratlanul bántani magam. Nem akartam, hogy láss olyan állapotban, viszont Calum már látta a legrosszabbat és kellett valaki aki vigyáz rám. Ezek után jöttél te a szarságaiddal és még nagyobbat rúgtál belém, még ha nem is tudtál róla. Anyám keze alá játszottál tudatlanul. Anyám terve az, hogy érzelmileg és fizikailag is kicsinál. De nem megy neki ez a játék olyan jól. Megfeledkezik arról, hogy én soha nem adom fel egészen addig, amíg van miért küzdenem!- veszek egy nagy levegőt, mert az egészet szint egy szusszal mondtam végig.

Jó néhány percig csak csendben néz maga elé, nem is vártam más reakciót. Eléggé nehezen emészthető, én sem reagálnék máshogy, ha nem velem történt volna és nem ebben nőttem fel, ez számomra valamilyen szinten normális.

  - Tudom megígértem, hogy nem fog semmi sem változni, de változott.- emeli rám gyönyörűen csillogó kék szemeit.

  - Tudtam, hogy ez lesz.- egy másodpercre lehunyom a szem.

  - Végig hallgattalak, neked is illene.- simít végi arcomon.- Ez a változás jó! Tudtam, hogy erős vagy, de nem sejtettem, hogy ennyire. Nap, mint nap bántalmaztak, de te itt vagy, boldog vagy, éled az életed, hülyéskedsz, normális vagy. Erre csak te vagy képes! Hihetetlenül büszke vagyok rád. De mi az, amiért ennyire tudsz küzdeni?

  - Nem nyilvánvaló? Ashton, Michael, Calum és Te. Meg akarom élni mindegyikőtök esküvőjét, a gyerekeiteket megakarom ismerni, és minden számotokra fontos percben osztozni szeretnék.

Nem szól semmit, de nem is kell. Csókjával mindent elárul. Lágy érzelmes és engem ismételten elvarázsol. Ajkaim égnek, s bizseregnek, testem minden porcikája reszket a jóleső érzéstől.